Felsőtárkány

2006. június

Három nap a hegyekben, családdal, barátokkal, hajtánnyal.

Pénteken a Mátravasúton kezdődött a program. A lajosházi vonalon több mint egy éve nem járt vonat, helyenként már jókora gaz nőtt a vágányok között. Szilárd jóvoltából kitakarított útátjárókon haladtunk az erdő felé, ahol kellemes hűvös, és az árnyékos részeken szép tiszta pálya várt ránk. Három teljes fordulót tettünk, a gyöngyösi elágazásnál a vonaton utazók vágyakozó pillantásokat vetettek a járgányokra. A füredi vonal látnivalók tekintetében sehol nincs a lajosházi vonalhoz képest. Akinek csak ezen volt módja utazni, az bizony mutatóban lát erdőt, és el sem tudja képzelni, milyen szép a Gyöngyössolymos házai között kanyargó, majd az erdőben, patakvölgyben vezető meredek nyomvonal.

Másnap reggel Felsőtárkányban a menetrendszerinti vonat indulása előtt jelentkeztünk a telepen, majd az első vonatot tisztes távolból követve jutottunk fel…

… a stimeczházi végállomáshoz. A vonal örvendetesen jó állapotban van, a közelmúltban cseréltek 300 db talpfát, valamint szabályozták is a pályát.

Bár semmi köze a vasúthoz, de ilyet is csak itt lát a hajtányos ;-)

Már aki ébren volt…

A déli órákban a telepen hagytuk a járgányokat, és vizibicklizni (ez is egyfajta hajtány…), sétálni mentünk, de az utolsó vonat után még tettünk egy kört a vonalon. Hétfőn Szilvásvárad volt a program, de itt a nyári idényben nem férnek bele a hajtányok a sűrű vonatforgalom közé, így vonatoztunk, múzeumlátogattunk, túráztunk.

A felsőtárkányi vasútüzem nagyon segítőkész és barátságos volt, reméljük ez a jó kapcsolat csak mélyülni fog, köszönjük szépen a kellemes napot!

 

 

 vissza