Debrecen

2006. április 21-22-23.

Debrecen… Egy hely, ahol mindig elázunk. Nem, félre ne értsd nyájas olvasó, nem az Aranybikában.  

 

Most is így indult, épp kéthavi csapadékmennyiség esett le röpke fél óra alatt. Ültünk a kocsiban, az esőfüggönyön át néztük a fűtőházat, de kiszállni csak később tudtunk. A többiekkel együtt aztán a napsütés is megérkezett, az eső elkerült a továbbiakban. A péntek esti útnak hat hajtány vágott neki, de előzőleg Gyuri lendkerékcserében részesítette a helyi hajtányt. A képen Sinbiciklis még birkózik járművével, de az új áttétel fogaskereke sajnos nem passzolt…

Járossy Zoli Simsonmocis hajtányának ez volt az első útja, hol önerőből, hol Jonácsikati vonórúdjának közreműködésével haladt. Oszter Viliék az indulás pillanatában érkeztek, az ő járművük már nem került sínre, potyautasként tartottak a csapattal.

Az esti út csodaszép volt, a felhőszakadás emlékeként helyenként többcentis víz borította a pályát, melyet a hajtányok fröcskölve hasítottak. Az erdőben méteres magasságig páraréteg takart mindent, de felettünk elő-előtűntek a csillagok. Az utat békakuruttyolás és egy láncszakadás színesítette, de Uhinál akadt pótalkatrész, amit Nagy Zoli percek alatt be is épített a 484-esbe. A további út hibáktól mentesen, kellemes hangulatban zajlott, éjfél körül tértünk vissza a telepre.

A vasutasnap reggelén felvonultunk az összegyűlt vendégsereg előtt. Az előre megírt ismertető szöveg sajnos jócskán késett az elhaladó járművekhez képest, (ezt nem egyeztettük előre…) de szemmel láthatólag ez a közönséget nem zavarta, némi tapsot is kaptak a gépek, melyek serege tegnaphoz képest Piroskával és Vili gépével nyolcra bővült, igaz utóbbi még a városban elhagyta magát.

/ bocs a gagyi képekért, filmből lettek kivágva /

A vasutasnapi különvonat nyolc kocsinyi utassal rajtolt el, mi meg diszkrét távolban követtük. A hajtányokat a helyi PVG vezette, Yossarianék minden forgalmasabb átjáróban tárcsával fedezték a karavánt. Útközben néhány fotó és videómegállást tartottunk, így Hármashegyaljáig jócskán lemaradtunk a vonattól.

A végállomáson zenés-táncos programot nézve tömtük magunkba az első osztályú ebédet, melyre a vasútüzem vendégei voltunk, aztán egy kicsit meghajtányoztattuk a jelentkezőket.

Az utolsó vonat előtt indultunk vissza Debrecenbe, Uhi még egy biciklit is fuvarozott befelé menet ;-)

Este a csapat többsége hazautazott, csak mi maradtunk Gyurival. Az Öregvas a háziak vendégszeretetét élvezte, igazi hajtányszínben éjszakázhatott.

Vasárnap reggel a két öreg masinához csatlakozott Urbánati és Tóth Szilárd, így a délelőtti búcsúmenetre négy gép indult. Pompás élmény volt a tavaszodó erdőben kanyarogni, hátradőlve néztük az elmaradó tájat. A legifjabb hajtányos még el is szunnyadt kényelmes ülésében.

Hármashegyalján felmértük benzinkészletünket, és megállapítottuk, hogy baj lesz… Még bevártunk fotótémának egy lovaskocsit, aztán takarékosan nyomkodva a gázpedált, elindultunk visszafelé.

Erdészlaknál kereszteztünk a menetrendszerinti vonattal, de innen már Öregvasnak nem volt mivel továbbmennie, így Urbánati tolt minket, majd a város határában a helyi csapat gépe is felélte készleteit, ők Szilárd Schwalbe motoros hajtányának segítségével tértek haza.

 Elmondhatjuk, hogy nagyon-nagyon jólsikerült hétvégét szerveztek a debreceniek, köszönjük szépen az egész vasútüzemnek a vendéglátást, valamint Yossariannak a kitűnő szervezést.

 

 Az eseményről készült közös filmalkotás

 

 Vissza