Csömödér

2005

 

 

Sok időnek kellett eltelnie addig a napig, amelynek reggelén Pákán sínre rakhattuk járműveinket. Előző este még komoly fagy volt, tükörjég borította utakon érkeztünk meg a szállásra. Másnapra megenyhült az idő, és az ég alján is feltűnt az ég kékje.

És ezen a - tádáámm - reggelen végre lehullott a lepel Mdbz és Sínbohóc remotorizált hajtányáról.

Dash kolléga vadiúj hajtányát hozta el, igaz még motor nélkül. Terveink szerint vonórúdon tette volna meg az utat, de sajnos nyomtávproblémák miatt a felújított szakasz végénél egy ismerős háza előtt hagytuk.

Az készülődés közben megérkezett a kísérőnk is a vasútüzemtől, aki hazai színekben indult a C50-409-es felvezető géppel. A játékszabályok ismertetése után életre keltek a motorok, és a karaván elindult.

Az első szakaszon frissen felújított pályán haladtunk. Az építők tökéletes munkát végeztek, úgy tűnt, mintha a pálya felett repülnénk… A felújított szakasz Kányavárnál ért véget, szinte jólesett újra "érezni" a vasutat. Hat km megtétele után a töröszneki elágazásnál álltunk meg. A hajtányok egy három éve épült hídon pózolnak, baloldalon még a régi műtárgy áll.

Kámaházát és Lasztonyát elhagyva jobbra letértünk a fővonalról, Kistolmács irányába. Ezen a vonalon is hibátlan, pár éve lefektetett pályán haladtunk. Megcsodáltuk Bázakerettye olajiparát, majd egy emelkedővel elértük a vonal legmagasabb pontját, ahonnan egy jókora hurokfordulóval ereszkedtünk lefelé. Itt már havasabb lett a táj, a felvezető mozdony helyenként a szűz havat taposta. A hurokban egyesével ereszkedtünk le, így lehetett fentről/lentről nézni, fotózni az épp guruló sporttársat.

Kistolmács. Csömödérről illetve Lentiből nyáron személyvonatok is járnak ezen a vonalon. Mivel jelenleg nincs fakitermelés a vonal mellett, ezért télvíz idején ritka vendég itt a C50-es.

Fordulás után ismét kiélveztük a hurokfordulót, átcsattogtunk Bázakerettyén, majd elértük a fővonalat.

A Bánokszentgyörgyi elágazásnál újabb fordításra volt szükség, hogy folytathassuk az utat a fővonalon. A mozdonyt vezető pályamesternek mindez csak egy "átülést" jelentett :-).

A hajtányos csapatból egy-egy kolléga olykor átült a C50-esre, hogy más szemszögből is láthassa a vasutat. Innen zárt erdőben folytatódott az út, ami télen is csodálatos, ráadásul sok vadat láttunk, egy kapitális szarvasbikánál még a mozdony is megállt, hogy el ne szalasszuk a látványt.

A Kövecses felé elágazó kitérő után régi, kis sínekből épült pályán haladtunk, ami a mozdonyt helyenként nagyobb riszálásokra késztette. Ami a mozdonynak nyűg az nekünk gyermeki örömet okozott, vidáman dülöngélve értük el Bánokszentgyörgy szélső házait, ahol a kisebbség gyermekei lelkesen futottak mellettünk. Az olvadó hó jó kis pocsolyákat hizlalt az útátjárókba, melyeken átgurulva a kerekek mint motorcsónak fröcskölték fel a latyakot.

Bánokszengyörgy után még a nap is kisütött, egy-egy megállás során lekívánkozott a sapka, kesztyű. Előző nap a met.hu nagyon pocsék időt jósolt erre a vidékre, ami -szerencsére- nem jött be, egész nap egy csepp sem esett…

Elhagyva a bánkürtösi elágazást, Oltárc határában keresztezzük az utat. A "tárcsás" embernek nem sok dolga akadt, az autósok már csak kíváncsiságból is megálltak a sínek előtt. A települést elhagyva vadregényes tájakon, egyre inkább mélyebbre hatolva az erdőben kanyarogtunk.

A fővonal 276-os szelvényénél, Márki rakodónál értük el a bakot. Világtól távoleső, csöndes hely, ami vasúton kívül talán csak terepjáróval közelíthető meg.

A kalocsai és pécsi kollégák a forduló hadművelet befejezésénél tartanak.

Visszafelé Piroskának elszakadt a gázbowdenje, de mivel úgyis a hátsó ülésről kell vezetni, ez nem okozott problémát.

A bánkürtösi elágazásnál jobbra fordultunk. A sok kanyar után különös volt a hosszú egyenesekből álló vonalszakasz.

Elhagyva Bucsutát, a vonal felénél álltunk meg. Itt egy alámosott híd miatt jelenleg nem lehet tovább továbbmenni, így innen fordultunk vissza, egy darabon a mozdony előtt haladva, ami aztán…

… a bucsutai rakodónál került újra az élre, hogy visszavezessen minket a fővonalra. Ismét áthaladtunk Bánokszentgyörgyön, majd Várfölde előtt jobbra fordultunk Kövecses irányába.

Nehéz szinteket felállítani, hogy ez, vagy az a vonal a szebb, de számomra a kövecsesi fenyves volt a csúcs, talán azért is, mert jónéhány évvel ezelőtt már volt szerencsém itt tehervonattal utazni. Azóta vágytam ide vissza. A vonal felső szakasza betonaljas, amit még az ötvenes évek végén fektettek le, de azóta sem kellet komolyabban hozzá nyúlni, ma is jó állapotú a pálya. Az elöl haladó mozdony a vonal utolsó szakaszán található sötét fenyvesbe kanyarodik be.

Kövecsesen a vonal 68-as szelvényénél ér véget a pálya. A síneken látszik, hogy jelenleg innen nincs szállítás. A mozdony mögött elforduló repvágánynak már csak egy rövid csonkája maradt - többek sajnálatára, akik legalább akkor a bakot helyettesítő bevágásba begurultak egy fotó erejéig. Innen már a Pákai bázisunk volt a cél.

Visszaúton az egyik hajtányból persze elfogyott a benzin, aztán megtankolás után nehezen indult újra. A mozdony egy kitérőnél várt be minket. Innen aztán már csak Dash kolléga száműzött hajtányánál álltunk meg, aki legalább pár km-t utazhatott a saját gépén. Végül Pákán eljött a búcsú fájó pillanata, az egész nap előttünk járó mozdony fényei lassan eltűntek a sötétben, a hajtányok csomagtartókba és utánfutókra kerültek, aztán ahogy a vers is mondja: hazamentek a legények…

Végezetül köszönetet mondunk a vasút vezetésének, hogy lehetővé tették ezt a bejárást, valamint köszönjük a vasút pályamesterének az egész napos kíséretet, sőt mondhatjuk idegenvezetést. Köszönjük, hogy minden ilyen-olyan, olykor talán bután hangzó kérdésünket türelmesen megválaszolta. A nap során segítségével egy nagyszerű és komoly vasutat ismertünk meg, amely az országban ma már egyedülálló módon az eredeti, erdőgazdasági feladatkörében működik.

 Vissza