Vasutasnap Kaszón

&

második nagytakarítás Csisztán

 

 

 Pénteken Csisztán kezdődött a hétvége, de a pocsék idő miatt nem jutottunk ki a vonalra. Szombat reggel Kaszón Urbánati újabb zsebhajtánnyal rukkolt elő. Harminc köbcentis motor hajtja az irodabútort, mely szó szerint együléses, így drága hölgyeim, kár is stoppolni.

 A vasutasnapon nyolc hajtány vett részt. Sorrendben a kanizsai csapat; a helyi vas; a kalocsai hajtány; Urbánati gépe; Oszerviliék; Piroska; én; és Uhi mester. A kaszóiak kitettek magukért, az állomás mellett egy jópofa parkot létesítettek, tóval, vízeséssel, gyerekjátszótérrel. Ez utóbbit bőven kihasználtuk, mivel jórészt az egész hajtányos csapat családostól érkezett. Idén a szokásosnál többet gurultunk, remélem minden hajtányozni vágyó vendégnek pozitív volt az élmény ;-)

 Nyomkodjuk a színes gombokat, rángatjuk a botkormányt, hej, ha még a kulcs is benne lenne…

 Bojszai kereszt. Megkockáztatnám, hogy a hajtányokon épp több utas van. A nap végén elkísértük a vonatot az utolsó szentai kanyarra, aztán szedtük a sátorfánkat. Kaszóra általában három napra szoktunk jönni, idén nem így volt, jövőre reméljük így lesz. Köszönjük a vasútüzemnek a szép napot, jó volt mint mindig. Számomra ez kicsit jubileum is, 10 éve voltam itt először a Romet motoros rettenettel, hüpp-hüpp.

Este Csisztán lazítgattunk, a kemény mag éjjel egy után tért csak nyugovóra. Reggel volt akinek nehéz volt az ébredés, de egy pohár Unikum rendbehozta a dolgokat. Befutott Sinbohóc, majd Tóth Gábor és Nagy Zoli is, így öt kaszával vágtunk neki a susnyásnak. A kép jól szemlélteti az állapotokat, nem sok hozzáfűznivalóm van.

Hátranézve már ilyen a látvány. Gábor és Zoli küzd egy szakasz utolsó bokrával.

Az új gépezet itt ízelítőt kapott, mi vár rá a jövőben ;-)

Jonácsikati a táskai elágazásban varázsol golfpályát a bozótból. Atival ketten amatőr kaszálók voltunk, de azért tettük ami tellett tőlünk.

Sinbohócnak könnyű dolga volt, a boci segített lelegelni a füvet. A nap végén kicsit elszégyelltem magam, amikor már járni is alig tudtam, a pécsi kolléga még gőzerővel irtotta tovább a bozótot.

Jonácsikatival négykor hagytuk el a helyszínt (gyerekeknek holnap suli, meg egyéb kifogások…) A másik három "kaszás" még maradt, pedig az eső is rákezdte. A végeredmény: már csak egy km-nyi bozótra vár pusztulás, a táskai szakaszt desszertnek későbbre hagyjuk. Visszaúton jóleső érzés volt a tiszta pályán gurulni. Megmértem egy sínheveder furattávolságát (centi nem volt: a fiam késének hegyétől a "rostfrei" feliratig) ebből kell majd itthon gyártani adagot.

Jó hétvége volt és mondhatjuk eredményes is, köszi mindenkinek!

 Vissza