Salgótarján - Somlyó bányatelepi sikló emlékei

 

Évekkel ezelőtt egy régi katonai térképet böngészve akadt meg a szemünk egy érdekes kisvasúton. A térkép szerint e vasút két hosszú, összesen másfél km-es alagúton haladt át, valamint a szintvonalakat tekintve igen meredek, 50-60 ezrelékes emelkedéssel vezetett fel a somlyói bányatelepre.

 Egy téli reggelen kazár felől közelítettük meg a helyszínt, és próbáltuk betájolni magunkat. A képen, -illetve a majd a térképeken is- pirossal jelöltem a felszíni nyomvonalat, zölddel az alagutakat és kékkel a völgyhíd helyét.

Kezdésnek a két alagút közötti töltést céloztuk meg. Ide Salgótarján belvárosából a Pécskő, majd Berzsenyi Dániel utcán lehet eljutni. Az utolsó házakat elhagyva a völgy bal oldalán vezet egy ösvény, melyen kb. 10 perc alatt juthatunk fel a nyomvonalra. Itt a kék szín a feljutás útvonalát jelzi.

 Elsőként ez a háromszög szelvényű áteresz szúrt szemet, majd felkapaszkodtunk a töltésre. Helyenként még látszanak a térképen is jelölt telefonoszlopok csonkjai, melyek az alagutakat a felszínen követték.

 Látható milyen meredek volt a pálya. Ekkor már gyanús volt, hogy itt adhéziós vasút nem közlekedhetett. Később eljutottunk egy zárkózott természetű öregúrhoz, aki remek ismerője Salgótarján vasúti múltjának, tőle tudtuk meg, hogy kétvágányos sikló vezetett a nyomvonalon, valamint mesélt a vasbeton viaduktról, melyet nem bontottak el, és mégsem látható ;-)

 Mutatott egy képeslapot, hogyan nézett ki fénykorában a szerkezet. A kép hátterében látszik a felső alagút kapuzata.

 Az öregúrtól a helyi múzeumba mentünk, ahol további képeket láthattunk az "ereszkéről".

 Egy '80-as évekbeli térkép nyomán indultunk el autóval Somlyóbányára. Ez a térkép már nem jelzi a vasutat, csak a völgyhíd helyén lévő feltöltést, meddőhányó (Mhó) felirattal. A helyszínre érve egyszerű dolgunk volt, a vasút nyomvonalára épült utcát ma Viadukt utcának hívják. Ezen egy darabig kocsival is lehet haladni, majd az utolsó teleknél véget ér az út, gyalog viszont jól követhető a nyomvonal. Pár perc séta után értünk az egykori hídhoz, de gyakorlatilag semmi nyomát nem találtuk sem vasútnak, sem völgyhídnak, pedig alaposan körbemászkáltuk a területet. Jól dolgoztak a feltöltők…

Ez talán a legrészletesebb térkép a '60-as évekből. Látható, hogy a somlyói műút egy hídon haladt át a vasút felett, de ennek sincs ma már semmi látható nyoma.

 Ugyanebből az időből egy másik térkép 25.000-es léptékben.

 Ez pedig talán a legrégebbi térkép a vasútról, nagyjából a '20-as évekből. Érdekessége, hogy ezen szerepel egy harmadik, rövid alagút is a nyomvonalon, Salgótarján határában.

 Egy évtizeddel később még mindig három alagutat jelöl egy túristatérkép. A rejtélyt nem sikerült megoldani, a helyszínen később még bonyolódott a dolog…

 Elvileg most a régi fotón látható épület helyén állunk, velünk szemben a híd hely, háttérben a hegyvonulat, melyen az alagút átvezet. Itt két ízben is jártunk, de semmit nem találtunk. Bevallom, egy darab betonvassal még "próbafúrásokat" is végeztünk (jó hogy nem látta senki, mit bénázunk) de nem koppant a vas. Továbbmentünk, hogy az alagutat megkeressük, de itt is alapos munkát végeztek, a jelekből ítélve robbantottak, mivel a kapuzat kövei nagy területen szóródtak szét. Viszont feltűnt valami érdekes…

…az egykori kapuzat felett pára szállt felfelé. Itt beomlott az alagút, és érezhető huzat tört a felszínre. Ez azt jelenti, hogy a másik oldalon is nyílás van.

A túloldalon a korábban meglátogatott töltésen indultunk felfelé, de nyoma sem volt nyílásnak.

Aztán egész magasan mégis rátaláltunk. Itt befelé áramlott a levegő, hajladoztak a fűszálak. Megmozgatta a fantáziánkat egy lehetséges alagút-átkelés, talán egyszer lámpával visszatérünk?

A töltésen lefelé kétszáz méter után jutottunk az alsó alagút bejáratához. Itt is csak pár szanaszét heverő követ találtunk, beomlásnak, huzatnak nyoma sincs.

Ez pedig az alsó alagút salgótarjáni bejárata. Hátunk mögött egy "garázsváros" húzódik, a kórház felől, lehet ide feljutni, miközben keresztezzük az iparvágányt is. Bal kéz felől volt a "lik", kétoldalt támfalakkal, melyek közét mára feltöltötték. Viszont az újabb keltezésű térképek szerint az alagút innen cirka 300 méterre kezdődött csak. Balra már a hegy lába, arra nem mehetett felszínen a nyomvonal. Passz…

Alig egy kőhajításnyira egy másik alagútbejárat helye (a kisbusz előtt). Ez ugyan nem tartozik a siklóhoz, de ha már itt vagyunk, nem hagytuk ki. Ez is keskeny nyomközű volt, ráadásul a helyiek elmondása szerint villamos mozdonyok húzkodták a vagonokat.

Tekintélyes, több mint egy km-es földalatti kanyargás után a belvárosban találtuk meg az alagút másik oldalát, stílusosan a róla elnevezett utcában.

  Vissza