A KGV felszámolt mellékvonalain

 

2005. szeptemberében három motorral vágtunk neki a bugaci homokdűnéknek, hogy az egykori Bugac - Alsómonostori téglaégető vonal nyomai után kutassunk.

Majd levezetésképpen a Nagybugac állomásról kiágazó iparvágányt jártuk be.

Az archív képekért köszönet Bacsinszky Tibornak.

 

Bugacmonostor

 

 Bugacmonostor (ma Bugac felső) állomása egy régi képeslapon. A képen ugyan nem látszik, de az állomás már ekkor is három vágányos volt, háttérben a Pft. épületével. A második vágányon egy sínautó áll Kecskemét irányába. A Kecskemét-Kiskunmajsa vonalat 1928-ban adták át. A monostori vonal Bakkay József erdőmérnök tervei alapján már korábban megépült, azzal a céllal, hogy az ipari felhasználásra alkalmatlan faanyagot téglaégető fűtésére hasznosítsák.

 

 Az állomás neve ugyan megváltozott, de az épületek az eredeti formájukban állnak ma már fák között - üresen.

 

 Itt volt egykor a szárnyvonal kitérője.

1938-ban "csak külön bevezetés mellett" kedden és pénteken indultak utast is szállító tehervonatok Alsómonostorra. A reggel érkező szerelvénynek mindkét irányba volt csatlakozása. Ma már nehéz elképzelni, hogy az állomáson három vonat is pöfékelt…

 

Az állomást elhagyva a két vonal keresztezi a műutat. Az útátjáróban az "i" sínek "C"-re híznak fel.

Az átjáró után a fővonal Kecskemét irányába elkanyarodik, mi a bozótoson keresztültörve jobbra tartunk.

A vonal "i" sínszálai 1887-es resiczai gyártásúak. Nem tudjuk, mikor kerülhettek beépítésre, de eredetileg gyengébb sínekből épült a vonal.

Kb. egy km után érjük el az erdészet fatelepének a kerítését. A sínek helyenként már foghíjasak, de a vágányzáró sorompó még a helyén áll.

Ha megnézzük az 1968-as térképet, láthatjuk, hogy a fatelepnek itt még nyoma sincs, viszont jelöli a régi menetrendben is megtalálható Fűtőházi kitérő-t. A jelek szerint itt egykor két épület állt.

Talán az egyik épp ez lehetett? A feltételezés egyetlen alapjául a kép aljára firkantott Bugac felirat szolgál…

A térképen jelölt két épület helyén állunk. A sínek itt megvannak, de épületeknek, romoknak nincsenek nyomai.

Továbbhaladva elérjük a fatelep épületeit. A nehéz erdészeti gépek több helyen feltépték a vágányokat. A telepen úgy értesültünk, hogy a MÁV rövidesen elbontja a megmaradt vágányokat.

Az utolsó sínszálak. A vonal feltehetőleg eddig volt átépítve "i" felépítményűre. Az útátjárót már leaszfaltozták, mögötte volt a rakodó. Az utolsó rakott tehervonat 1992-ben indult útnak innen. E sorok írója pár évvel utána látott még itt tehervagonokat, melyeket később Bugac felsőn tároltak.

A fatelep szomszédságában látogatható egy kis erdészeti múzeum. Itt került kiállításra ez a fametszet, mely Bakkay József erdőmérnöknek állít emléket, akinek nagy szerepe volt a Bugac fásítási programjában illetve a vasútépítés kivitelezésében.

Az erdészeti telepet elhagyva a nyomvonal még egy ideig jól követhető töltésen vezet. A kép jobb alsó sarkában egy szelvénykaró. Az előttünk látható erdősávot elhagyva viszont nyoma vész a töltésnek, az erdőgazdálkodás során feltúrták a talajt. Külön megtévesztő, hogy sok helyen új töltéseket készítettek, így itt sokáig bolyongtunk a dűnék között, de a térkép szerinti nyomvonal helyén semmit nem találtunk.

Átkelve a Füvelőerdőnek jelölt vadregényes területen, kijutottunk az erdő túloldalára. A térképen jelölt tanyavilág házai eltűntek, csak két épület maradt itt tanúként. A képen látható tanyát már évekkel ezelőtt sorsára hagyták, egy másikban még találtunk egy lakót, aki elmondta, hogy az apja egykor -sok más tanyai emberrel együtt- a téglaégetőben dolgozott. A vasutat ugyan már nem látta, de hallott róla, hogy egykor volt lehetőség innen beutazni a "civilizációba".

Az első "biztos pont" amit be tudtunk azonosítani. Itt kanyarodott ki balról az erdőből a vonal, és simult az út mellé. Az erdő fái legalább negyven évesek lehetnek. A vonal töltését feltehetőleg az ültetéskor szántották el, egyedüli támpont, hogy az egyébként csak homokból álló talajt itt kavicsok is borítják. Térképünk is ezen a szakaszon már csak megszűnt vasutat jelez.

Újabb nyom, egy heveder. Méretét illetőleg 14 kg/fm-es, szegelt sínhez való lehetett…

A térképen is látható utolsó jobbos ívhez érkeztünk. A töltést kavicsok borítják, a motorok mögött egy áteresz. A kép jobb oldalán látható facsoport az egykori üzem helyén nőtt.

Ugyanez közelről… Egy bozót az egész… Vasútnak, téglaégetőnek nyoma sincs, bárhogy is keresgéltünk.

Kívülről és hátulról ugyanez így fest. Az agyaggödrök helyén feljött a talajvíz, kinőtt a nád. Érdekes, hogy szinte az utolsó méterig homokban csúszkáltunk, de itt megváltozik a táj, mögöttünk már megművelt földek találhatók.

 

 

Bugacpuszta

Bugacpuszta. A kilencvenes évek közepén itt még kétvágányos állomás volt. A váltókat, síneket, vágányzáró sorompókat azóta elbontották. A régi iparvágány az állomás kecskeméti oldalán ágazott ki, és a képen látható raktárépület mögött fordult el jobbra.

Itt még látható az állomási kitérő nyoma. A mellékvonal mögöttünk ágazott ki.

A térképen látható helyszínhez képest történtek változások, az állomástól balra lévő "fehér folton" egy kisebb falu épült.

A nyomvonalon állunk, visszatekintve az állomás felé. A töltés jól jelzi a régi vasutat.

A vonal egy jobbos ívben keresztezte az akkor még földutat. A töltés itt is jól követhető, a háttérben fóliasátrak.

Itt volt a "végállomás" a térképen ezt az épületet a "fekete téglalap-fehér peremmel" jelzi.

A vágánytengelyben állunk. A vasoszlop olyan villamosvasúti hangulatot idéz.

És egy ittmaradt talpfa…

Ez már ugyan nem a vasúthoz tartozik, de útban hazafelé bizony még ilyennel is találkoztunk. Utoljára MÁVAUT-os táblát a véméndi vasútállomás mögött láttunk, de akkor oda már nem járt be busz, itt viszont ma is ez a tábla jelzi a megállót.

 

 

 

 

 

 

Vissza