Az

Alföldi Első Gazdasági Vasút

illetve

MÁV - Alföldi Kisvasút

egykori vonalainak bejárása

 

"Az AEGV közel 140 km-es vonalhosszával nem tartozott a hazai nagyforgalmú vasútvonalak közé, csak egy keskenynyomtávolságú kisvasút volt, amely azonban az életet, a napi rendszeres utazás és szállítás lehetőségét valósította meg a Tiszántúlon, a Körösök vidéke számára. … A kisvasút hosszú ideig, csaknem 50 éven át magántársaság vasútjaként működött, később államosítása után egy negyedszázadig, mint a MÁV Alföldi Kisvasútja. Ez idő alatt hivatását betöltötte, szolgálta a vidék mezőgazdaságát és lakosait, szállította az uradalmak, a földbirtokosok, a kisparasztok, a szövetkezetek, az állami gazdaságok, az ipari üzemek, a gyárak termékeit, az iskolába és munkába járók ezreit. Háromnegyed évszázad alatt eljárt felette az idő, a gépkocsiközlekedést az 1968-as közlekedési koncepció előnyösebbnek, gazdaságosabbnak minősítette, és a vonalat felbontatta."

A fenti idézet Dr, Horváth Ferenc "AEGV-s" könyvéből származik. Akit mélyebben érdekel ez a volt kisvasút, mindenképpen szerezze be ezt a "Vasúthistória Könyvek" sorozatban megjelent könyvecskét. Az alább látható időrendi táblázat is -jórészt- ebből a könyvből származik.

A vonalakat az alábbi években helyezték üzembe:

1894. Mezőkovácsháza-Cikóhalom 15,4 km

1899. Mezőkovácsháza-Kaszaper-Békéscsaba 55,3 km

1903. Békéscsaba-Békés 15 km

1904. Békés-Vésztő 24 km

1905. Kaszaper-Tótkomlós 8,6 km

1925. Kaszaper-Orosháza 14,5 km

1926. Orosháza-Gyopárosfürdő 4 km

1948. Tótkomlós-Békéssámson 11 km

1949. Pusztaföldvári vonal 5,6 km

1949. Tarhos-Vizesfás 5 km

1949. Gyopárosfürdő-Rákoczi telep 2,7 km

Piros: az egykori törzsvonalak

Zöld: az államosítás után hozzáépült vonalak

Kék: csatlakozó, személyforgalmat is lebonyolító gazdasági vasutak

 

A nyomvonalak bejárására 2003. november-decemberében került sor, velem tartott Gróf Gyuri is, aki régi képeslapjait kölcsönözte a leíráshoz. A túrához kapcsolódó régi menetrendek a leírás végén megtalálhatók.

Vésztőre érkezve ez a mozdony fogadott minket. Erdélyből jött, gyakorlatilag roncs. Akkor nem sikerült kideríteni, milyen célból került ide, később azt hallottuk, hogy esetlegesen Orosházán állítanák ki egy kocsi társaságában.

A mozdonyt az egykori szín közelében helyezték el, az ablakon keresztül látható is az épülete. Ezt a mozdonyszínt már az államosítás után építették, régebben a nagyvasút mellett állt az eredeti épület.

A telepet ma a Volán használja, az épület előtt jól látható az egykori fordítókorong feltöltött helye. 1938-ban naponta kétszer, 5:25 és 19:50-kor; 1954-ben 3:49, 10:06 és 14:00-kor indult vonat Békéscsaba felé

A vonatok Vésztő főutcáján haladtak végig, feltehetőleg nem túl gyorsan, hiszen a vásártéri állomásig tartó három km-es szakaszt -egy közbenső megállással- átlag negyed óra alatt tették meg.

Vásártér állomásépülete. A vonalakat az államosítást követően jelentős hosszban átépítették betonaljas, kis "i" felépítményűre. Ezeket a régi betonaljakat épp újrahasznosítják, járda készül belőlük.

A települést elhagyva az egykori töltés a mai közút mellett vezet. Itt találtuk ezt az átereszt. Mára az ároknak is nyoma veszett, a vasút e szakaszán 1962-ben szűnt meg a forgalom.

13 km "zakatolás" után értünk Bélmegyerre, ahol a vasút derékszögben balra fordult. A sínek helye a mai kocsibejáró vonalában volt. Az épületet ma egy Tsz. használja irodaként.

A térképen jobbról érkeztünk. Felfelé Fáspusztára vezet a helyiek által "lórénak" nevezett mellékvonal. Ez a lóré néhány évvel túlélte a megszüntetést, vonalát, -valamint a fővonal egy szakaszát- Kárászmegyerig átadták a Tsz-nek.

Hátunk mögött az állomásépület, szemben az egykori lóré épületek között megmaradt helye. Egy hatvanas évekbeli térkép még ábrázolja ezt a meghagyott szigetvasutat.

Ugyanitt találtuk ezt kis darab sínt, mely a Fáspusztai vonal útátjárójában maradt. A régi térkép "gépkocsival nehezen járható"-nak jelezte a fási bekötőutat, mely nagyrészt a kisvasút mellett vezetett.

Az út ma már jól járható, a vasútnak viszont szinte semmi nyoma nem maradt. Ellenben ezért a szép kastélyért is érdemes volt kijönni.

Bélmegyerről kicsit visszafelé indultunk el, ugyanis a Ludadról kiágazó, Vizesfásra vezető vonal innen közelíthető meg a legjobban. Ez az ősöreg fa a Bélmegyeri tanyák mh.-el szemben áll.

A vizesfási bekötőút állapota miatt pár km-en keresztül csak lépésben zötykölődtünk. A település táblája a kökénybokor mélyén rejtőzik, még így levelek nélkül is alig látható.

Ha valaki a világvégét keresi, itt rátalál. Nehéz volt olyan "szigetet" találni a sártenger közepén, ahol egyáltalán ki tudtunk szállni. A ludadi vonal a térképen a bal felső sarokból érkezik. A személyvonatok eddig közlekedtek, a folytatásban a Sarkadi GV. vonala látható.

Ma már kevesen élnek Vizesfáson, de pl. az ötvenes években napi négy vonat indult innen Ludad felé, az első 4:26-kor. A mozdony és a személyzet ebben az épületben töltötték az éjszakát.

 A telepen belüli vágányokból pár méter megmaradt. A háttérben a hídmérleg épülete látszik.

Az állomásépület a delta átmenő vágánya mellett állt, lerombolt maradványai a térkép alapján beazonosíthatóak.

 Mire jó egy sínszeg?

Bélmegyerről Ludad felé haladva a vonal keresztezte a Hosszúfoki csatornát. A vasbeton teknőhíd a semmi közepén áll. A hídra felvezető töltéseket mára már beszántották.

A híd mellett, tőlünk balra volt Fehérhát mh. Maga Fehérhát a gátat követve innen félórás gyalogútra található.

Ludad ma már csak a térképen látható. Helyén földek vannak, pedig feltehetőleg épülete is volt, mivel a vonatok általában itt keresztezték egymást, átszállási lehetőséggel Vizesfás felé.

Békés. A Széchenyi téren hiába kerestük az állomásépületet, ott sok évvel ezelőtt áruház épült.

Legkorábban a Békéscsaba - Békés közötti 14 km-es vonal szűnt meg 1960-ban, két különálló részre szakítva a vasutat.

A jobboldali kis kép ábrázolja a városon átvezető vonalat.

Hátunk mögött ketyeg a Bz, előttünk a kisvasút állomásépülete. Baloldalt a háttérben egy malom. Valaha oda is bevezettek a keskeny vágányok.

Békést elhagyva a pusztában vezet töltés, a tanyák telefonvezetékei követik a nyomvonalat.

Pár km után az úthoz kanyarodik a vasút, és mellette vezet Békéscsabáig.

Békéscsaba, Kossuth tér. Itt egy kétvágányos kitérő volt, valamint egy kiágazás a városi kórházhoz, mely az épület mögött kanyarodott el.

Itt találkoztunk az első emléktáblával. Kaszaperig az összes épületre került ilyen, igaz van ahová csak fából készített változata.

Egy nagyon régi kép, ahol még magában áll az épület.

(forrás: a bevezetőben említett könyv)

Színezett képeslap. Sajnos dátum nincs rajta, de az egykori rajzoló photoshop nélkül is boldogult a motorkocsival.

Csaba szálló. A MÁV állomás felől érkező vonal itt fordul a Kossuth tér felé.

A városban jó kis vágányhálózat volt, keskeny és normál egyaránt. A MÁV pályaudvar mögötti téren volt a kisvasút állomása, illetve 1960 és 1971 között már csak a végállomása.

Erre a területre később a buszpályaudvar került, a felirat megfelel a valóságnak, a busz Békésre indul…

A vasút talán legjelentősebb épülete ez a körfűtőház. Sajnos sehonnan nem lehet rendesen lefotózni, ráadásul mára sokmindent körérámoltak.

A víztorony műemléki védelmet élvez, 2003-ban azt mondták, jövőre felújítást kap. Jó volna megnézni, mi lett belőle.

A műhelyeket és az irodaépületet ez a két 411-es kazán fűti.

Egy mozdonyállás.

A fűtőház túloldala.

Az évszám 1916.

És egy kis humor J

Békéscsaba után 8 km-re áll Szabadkígyós régi állomásépülete. Innen vontatóvágány vezetett a kastélyhoz, illetve a térkép jelöl egy töltést a nagyvasút irányába, de ennek nyomát sem találtuk.

A kastély hajdani tulajdonosa Wenckheim báró jelentős összeggel támogatatta egykor a vasútépítést.

Maga a kastély, gyönyörű parkjával megér egy kitérőt.

Újkígyós vá. A vágányok itt elkanyarodtak az út mellől, az állomás az épület túloldalán volt. Az utolsó időszakban már csak az innen 4 km-nyire lévő Csabai tanyák állomásig jártak a vonatok, 1971. november elsejéig.

Gábortelep. Igen érdekes párosítás a parókia és állomásépület egyben. A vonatok itt álltak meg, de a kitérő Csanádapáca felé párszáz méterre a mezőn volt…

… vagyis ott, ahol a térkép jelöli az állomást. Innen a vonal az út mellett halad, majd Csanádapáca elején…

… keresztezi az utat.

Csanádapácán az állomásépületet lebontották, csupán a hídmérleg házikója maradt meg.

Erre az épületre került fel az emléktábla, felette egy AEGV feliratú csapágyfedél.

Útban Csabaszabadi felé néhány bekötőút még őrzi a vasút nyomait.

Az épületben lakók csak az emléktábla felszerelésekor tudták meg, hogy egy régi állomásépületben laknak, bár úgy éreztük, számukra ez lényegtelen körülmény.

Bal oldalt vezetett a pálya, a kitérő és rakodóvágány a hátunk mögötti területen volt.

Elérkeztünk a "nagy keresztezéshez", Kaszaper állomás vágányai helyén állunk, balra az épület.

A térkép készítésekor az Orosházára tartó vonalat már felszámolták. Látható, hogy négy vágány volt. A Békéscsaba-Tótkomlós viszonylatban járó vonatok nem tértek be az állomásra, hanem a kereszteződésben álltak meg.

A menetrendek tanulsága szerint nem volt ritka, hogy egyidőben mind a négy irányból érkezett vonat, biztosítva ezzel az átszállási lehetőséget bármelyik célállomás felé.

Az állomás mellett találtuk ezt a felségjellel ellátott területjelző határkövet

Az áruraktárban ruhabolt működik.

Utunkat az Orosháza felé vezető vonalon folytatjuk.

A pusztaföldvári mellékág végén ez a szép környezetben álló, szocreál jellegű épület fogadott. A 6 km-es vonalat 28 perc alatt tették meg a vonatok 1954-ben.

Mivel hajnalban innen indult az első járat, valószínűleg laktanya is volt az épületben. Mozdonyszínnek nem találtuk nyomát, a helyiek sem emlékeztek rá.

Az állomás most balra van tőlünk, ezen az utcán vezetett ide a vasút.

Orosházára beérve kis utcákon kanyargott a vasút. Tetszett ez a frissen vakolt utcai víztorony.

A mezőkovácsházai és gyopárosfürdői vonalak a Piactéren találkoztak, végállomásuk a MÁV állomás mellett volt. A gyopárosfürdői járatok a fürdőszezonban sűrűbben közlekedtek.

Az állomásépület egy régi képeslapon…

… és napjainkban. Az épülettől balra ágazott el a két vonal.

A település főutcája. Halványan, de látható a pálya, a kép baloldalán lévő fasorral párhuzamosan.

Ebbe az utcába fordult be a vonal, innen már csak párszáz méter a fürdő. A régi sokszögletű állomásépületet elbontották, Rákóczitelepen sincs semmi nyoma az egykori vasútnak.

Egy nagy ugrás után: Tótkomlós. A Templom téri állomásnak szintén nyoma veszett, a vonal hídját ma a gyalogosok használják.

A térkép jelöl egy megszűnt nyomvonalat a MÁV állomáshoz…

… ami jelenleg így néz ki. Feltehetőleg a békéssámsoni vonal megépülése előtt itt volt a vonal végpontja. A hátunk mögött pár méterre áll…

… a tótkomlósi állomásépület.

Házak épültek az egykori vasút helyén. A vonal itt keresztezi az utat, pár szál sín és macskakő előbukkan az aszfalt alól.

Cserepesi tanyák mh. A nyomokból ítélve ez is egy mérlegház volt.

Belső Újtelep mh. Az utolsó időkben garázsként működhetett. A hozzá tartozó tanyaépület ma már romokban hever. A régi térkép rengeteg tanyát jelöl, ezeknek ma már csak a töredékét lakják.

Békéssámson. Ez a kép is a könyvből származik, mégpedig a 83. oldalról. Ne tévesszen meg senkit a könyvben olvasható Kaszaper képaláírás, sajnos nem ez az egy elírás van az egyébként nagyon jó, dokumentum értékű könyvben…

És így néz ki ma, a szemközti irányból. Nagyjából a fűtőház helyén áll a víztorony, az állomásépület sincs már meg, a kissé jobbra lévő ház van a helyén.

Látható, hogy az állomás beljebb tolódott az úttól…

… a telkek kerítése jelzi a helyét.

Újabb nagy ugrás után Mezőkovácsházán vagyunk. Nem tudni, ez volt-e az eredeti állomásépület, de hogy méter pontosan itt állt, az biztos.

A helyszínrajz sokmindent elárul, jól követhető a vágányhálózat. A lefelé vezető vonal épült ki elsőként Cikóhalomra. Az államosítás után a MÁV AK. 1951-ben átadta a Békéscsabai GV igazgatóságnak, mely rövidesen ezen a vonalon is megindította a személyforgalmat.

Eredetileg itt egy régi, az akkori szabványoknak megfelelő fűtőház épült. Az idők folyamán ezt lecserélték erre a nagy, ronda, jellegtelen épületre. A fordítókorong valahol előttünk volt, de az egész terület egybe lett betonozva.

Egy törött üvegen át bekukucskáltunk.

Mezőkovácsháza MÁV állomás. Az előtérben a kisvasút vasbeton magasrakodója.

Felmászva rá, láthatóvá válik a régi sínek talplenyomata, illetve hogy bontáskor egyszerűen feltépték őket.

Bár az AEGV itt véget ért, még egy kicsit bolyongtunk a környéken.

Mezőhegyes felé tartunk a 388. számú menetrendi vonal nyomán. A település határában látható ez a hídmaradvány.

A városban már eltévedni sem tudtunk, mellékutakon közeledünk Magyarország egykor talán legnagyobb kisvasúti pályaudvarához.

Kezdésnek érdemes megnézni mi zajlott itt egykor.

( részlet a "Gazdasági Vasutak" című filmből - 12 Mb. )

A hatvanas években 4 irányba indultak innen a személyvonatok. A környék térképszelvényei egymás mellé rakva elfoglalnak egy kisebb szobát, és majd mindegyiken látható vasút.

 És ma ez van. A térkép felső részénél állva nézzük a területet. Egy idős úrral találkoztunk itt, aki elmondta, hogy egy országrészt tartott itt el a cukorrépatermesztés, és feldolgozás.

Az évszázados múlttal rendelkező cukorgyár bontás alatt áll, végérvényesen megpecsételve a környék sorsát. Beszélgetve az egykori munkásokkal, egyre inkább erőt vett rajtunk egy tehetetlen, letargikus hangulat.

 A gyárba vezető vágány helye. Ajánlott megnézni a kisvasut.hu-n lévő képet, mely a -most már lebontott- szemben lévő, gyáron belüli épület tetejéről készült.

 Mezőhegyes GV. Az állomásépületet körülvették a vágányok, jobbra tőle állt a …

… fűtőház. Ennek a háznak a jobb oldalához volt építve a mozdonyszín. Az archív filmben látható, hogyan nézett ki egykor.

A MÁV állomás sem egy szívderítő látvány. Lecsúszott, ittas alakok lézengtek a peronon.

Egyetlen árva Bz motorvonat a rengeteg vágány egyikén. A Battonyára közlekedő "szerelvény" az állomás mögötti buszmegállóból indul.

Utunk utolsó állomása Battonya. Rozsdás sínek, félig kiégett állomásépület. A rakodón nagy mennyiségű cukorrépa rohad, már nem volt hová elszállítani.

Két irányból fut be Mezőhegyesről a kis- valamint a nagyvasút. Utóbbit a megváltozott országhatár zsákvonallá kurtította, a kisvasút folytatódik Dombiratos felé.

A térkép alján, a kisvasút töltéséről nézzük, ahogy a nagyvasút elenyészik a bokrok között. Aztán megpróbáljuk elmagyarázni a határőröknek, mit csinálunk katonai térképekkel, fotómasinákkal a kezünkben.

Mi megúsztuk, viszont az egykori mozdonyszín nem. Ennyi maradt belőle…

 

 

 

 

Két nap alatt ennyit tudtunk bejárni. Előnyt jelentett, hogy jórészt az utak közvetlen közelében vezetett a nyomvonal, de sok esetben nagyokat poroltunk vagy épp csúszkáltunk autónkkal a régi töltéseken zötykölődve. A jövőben szeretnénk bejárni a Battonya-Dombiratos, Mezőkovácsháza-Lökösháza vonalak helyét.

 

Mellékelve néhány menetrend:

1938.

Békéscsaba-Tótkomlós

1938.

Békéscsaba-Vésztő

1938.

Mezőkovácsháza-Orosháza

Orosháza Gyopárosfürdő

1956.

Orosháza-Rákóczitelep

1968.

Békéscsaba-Békéssámson

1968.

Pusztaföldvár-Mezőkovácsháza

1968.

Battonya-Dombiratos

1968.

Mezőhegyes-Mezőhegyesi elágazás

1968.

Mezőhegyes-Külsőmezőhegyespuszta

1968.

Mezőhegyes-Vilmosmajor

1968.

Mezőhegyes-Battonya

1968.

Lökösháza-Mezőkovácsháza

 

 

 

 

 

 

És bár ez nem tartozik szorosan a vasúthoz, de végezetül szomorúan, minden rossz szándék nélkül annyit tennék hozzá, hogy Gyurival jórészt bejártuk az országot, de ez a leromlott, nyomorúságos vidék megdöbbentett. Számtalan elhagyott házat láttunk, függetlenül attól, hogy épp egy faluban, vagy a tanyák között jártunk. Hiányzott a falvakra jellemző "élet". Láttunk olyan boltot, ahol takarékosságból nem égett a villany, a félhomályban pár tucatnyi (szó szerint) féle, legalapvetőbb árucikket lehetett kapni. Az emberek szavaiból a lemondás, reményvesztettség szólt. Volt aki a kormányt -számomra lényegtelen melyiket- okolta, hogy hozzájárult a cukorgyárak ily módon történt eladásához, illetve annak következményeihez, de úgy érzem, hogy a többség már beletörődött, hogy ezt a környéket ott fent -ha nem is tollal, de- leírták.

 

2005.04.25.

 Vissza