Egy 1999.december 15-ei parlamenti felszólalás, a www.mkogy.hu oldalról

 

KÉKKÕI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az Ormánság Magyarország egyik történelmi kis tája, halmozottan hátrányos helyzetébõl adódóan, valamint politikai okok miatt nem fejlõdhetett kellõképpen. Az elzártság feloldása talán a legégetõbb feladat az ott élõk életminõségének javítása érdekében.

A kilencvenes években megindult gazdasági, társadalmi átalakulás a térségben lakók helyzetét, megélhetését tovább nehezítette, és beindította a gazdasági válság és a munkanélküliség örvényét. Ez év elején a helyi munkaügyi kirendeltségen 28-30 százalék körüli munkanélküliségi rátát regisztráltak.

A kormány idén október 14-én határozatban rögzítette, hogy a MÁV átfogó reformjának keretében a 2000. évben ezer kilométer vonalszakaszon mentesüljön a társaság az üzemeltetési kötelezettség alól. Ez az jelenti, hogy a cég megszüntetheti tevékenységét az érintett szakaszokon. Az Ormánságot kelet-nyugati irányban átszelõ Középrigóc-Harkány 68 kilométer hosszú vonalszakasz léte került veszélybe, illetve a kistérség északi összekötését jelentõ Sellye-Szentlõrinc 24 kilométer vonatkozásában járatritkításra lehet számítani.

Az érintett települések aggódnak az esetleges vonalfelszámolás, járattörlés következményei miatt. A felszámolásra jelölt Középrigóc-Harkány vasúti vonalszakasz alacsony felépítményû, azaz tengelynyomás- és sebességkorlátozással tarkított, javarészt 1912-ben épült. A tengelynyomás-korlátozás oka a hidak és a vasúti sín mûszaki állapota.

Az elmúlt évtizedekben ezen vonalszakasz gazdasági súlya jelentõs volt, a MÁV szempontjából is gazdaságosan mûködött. Így kerültek átépítésre bizonyos szakaszok, ahol jelenleg sincs tengelynyomás-korlátozás. Ez a folyamat 1990-ben megszakadt. A MÁV gazdasági helyzete miatt ezen mellékvonal fenntartására évek óta alig költ, a teljes felújításra semmi remény, holott egy kilométer vasútvonal bontott anyagból történõ felújítása mintegy 50 millió forintba kerül.

A kormány 1994. november 8-i határozata után került szóba elõször a járatok ritkítása, megszüntetése. Akkor az érintett polgármesterek és az Ormánság-fejlesztõ Társulás a tárgyalásokon érvényre tudta juttatni a térség érdekeit, és sikerült elhalasztania a vasúti közlekedés leépítését.

A vonalszakasz jelenleg egyértelmûen ráfizetéses, de nem szabad csak gazdasági szempontokat figyelembe véve dönteni a megszüntetésrõl.

(15.40)

Ésszerû, a lakosság igényeit kielégítõ menetrenddel és járatgyakorisággal növelni lehetne a vonal kihasználtságát. A kormány lehetõséget teremt arra, hogy az említett vonalszakaszon a MÁV Rt. helyett más vegye át az üzemeltetést. Bár még nincs meg a törvényi szabályozás, elõre látható, hogy egy profitorientált vállalkozó vagy a térség forráshiányos önkormányzatai nem fogják üzemeltetni az említett vonalszakaszt. Ha a közhasznú személyszállítási kötelezettségre a Volán kap megbízást, az egyrészt megdrágítja az utazást, másrészt nem biztos, hogy az autóbusz elmegy az addigi állomásokhoz, harmadrészt a munkanélküliség felszívásában is szerepet játszó vasúti állások szûnnének meg a térségben. Kedvezõbb esetben, ha a MÁV végzi a közhasznú személyszállítást, ez utóbbi gazdaságosabb, de azon túl, hogy így is szûnnének meg vasúti állások, a leromlott közúthálózaton folyna tovább a személyszállítás.

Az Ormánságban még kétszámjegyû úthálózat sincs. Múltkori felszólalásomban kérdeztem, hogy mikorra várható a 67-es számú fõút megépítése. A válaszból kiderült, hogy az a közeljövõben nem is esedékes. Az Ormánság nemcsak leromlott vasúthálózattal, hanem még annál is rosszabb állapotú közúthálózattal rendelkezik. Ebbõl is látszik, hogy ez a térség nem sorolható azok közé, ahol a vasúti vonalszakaszok megszüntetése esetén a közlekedés egy fejlettebb közúti hálózatra irányítható át.

Kérdezem az államtitkár urat, milyen jövõ vár az Ormánságban a vasútvonalakra.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az FKGP soraiban.)

 


 

MANNINGER JENÕ közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Az ormánsági vasút a kis forgalmú, gazdaságtalanul üzemeltethetõ mellékvonalak közé tartozik. Az üzemeltetési költségek csökkentése érdekében az elmúlt években a vasúttársaság egyszerûsített szolgálatot vezetett be. Mindezek ellenére 1998-ban - amint azt a képviselõ úr is említette - a Drávavölgyi Regionális Vasút veszteséges volt. A szóban forgó vasútvonal 329 millió forint veszteséget okozott.

Kétségtelen az is, hogy a MÁV Rt. jelenlegi szervezetével, gazdálkodásával és mûszaki színvonalával nem versenyképes; ezt több fórumon megerõsítették nemzetközi szakértõk is. Elkészítettük a MÁV Rt. átfogó reformját, amelynek elsõsorban az a célja, hogy a vasút versenyképességét növeljük, a vasúti infrastruktúra mûködtetésére és fejlesztésének finanszírozására javaslatot tegyünk.

Az is nyilvánvalóvá vált ugyanakkor, hogy nem lehet eltekinteni attól, hogy a törzshálózattal, a fõvonalakon bonyolódik le az összes vasúti forgalom több mint 80 százaléka. A kis forgalmú vonalak egy részén már nem nyújtható a mai igényeket kielégítõ és egyben gazdaságos szolgáltatás a mai megoldásokkal. Éppen ezért, ahol szükséges, minden egyes esetben külön-külön megvizsgálva az adott vonalat, tárgyalásokat fogunk kezdeményezni az önkormányzatokkal, és csak a tárgyalások után - nemcsak a MÁV, hanem a térség érdekeit is figyelembe véve - készülnek el azok a javaslatot, amelyek minden esetben a közlekedési szolgáltatás színvonalának a növelésére törekednek, biztosítva azt, hogy minden település megközelíthetõ legyen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

 Vissza